Neuhauser Emil Béla júniusban töltötte 14. életévét, ősszel kezdi a nyolcadik osztályt a helyi Bálint Márton iskolában. Béci sokféleképpen jellemezhető, ám átlagosként semmiképpen - előbb énekelt, mint beszélt és előbb táncolt, mint ahogy járni kezdett.
Édesapjával beszélgettünk a tehetséges gyermekről.
Törökbálint MA: Hány éves korában kezdett el Béci érdeklődni a színészet és a zene iránt?
Neuhauser Béla: Viszonylag hamar megmutatkozott előadói vénája, nagyjából kétéves korától esténként egyszemélyes „showhman”-ként szórakoztatta a családot és a szomszédokat. Arra lettünk figyelmesek, hogy Freddie Mercuryt utánozza a TV előtt, a játszótéren meg olyan letört botokat keresett, amelyek Freddie jellegzetes mikrofonjára hasonlítottak. Rivaldafényhez nem szokott szülőként nem mindennapi érzés volt egy élő jukebox-szal kint lenni a szabadban, aki egy botba énekel, ahogy a torkán kifér. Hároméves kora tájékán kezdett dobolni a lakás berendezési tárgyain, majd a „Rómeó és Júlia” című musical koreográfiáját tanulta meg az esti “DVD-zések” alatt. Mindez még mindig csak otthon, a család szórakoztatására…
Negyedikes korában újfent megnyerte évfolyamán az iskolai szavalóversenyt. Abban az évben a zsűri tagjai között volt Endrődi Ágnes színművésznő is, aki elhívta Bélát a „Legyetek jók, ha tudtok” című előadásukba. Voltaképpen innen (2017. május) datálható Béla színházi pályafutása, ami után minden egy szempillantás alatt történt.
TbMA: Milyen eddigi szerepeket emelne ki?
N.B.: A Múzsák Társulatnál rövid időn belül szerepet kapott „A muzsika hangja” és a „Melyiket a kilenc közül” című darabokban is, majd 2017 augusztusában értesültünk, hogy szereplőválogatást tart a Madách Színház a „Rocksuli” című musicalhez. Az akkor 11 éves Béci nagyjából 1 másodperc alatt hozta meg a döntést: dobosnak jelentkezik a darabba! Ekkor már járt dobtanárhoz, de nem tudhattuk, hogy ebben a korosztályban Magyarországon milyen is a felhozatal. Nagyon izgalmas folyamatba csöppentünk, alig volt egy hetünk felkészülni a válogatásra, mert már a vége felé járt a jelentkezés. Miután az első fordulón túljutott, egyéves felkészülést tartott a Madách. Minden szombaton mentek a gyerekek egy 6 órás kvázi színitanodába, ahol éneket, beszédet, táncot és színészmesterséget tanultak, vasárnaponként pedig hangszeres oktatásra jártak, ahol a darabhoz szükséges tudást sajátíthatták el.
A „Rocksuli” bemutatójára 2018 szeptemberében került sor. Még abban az évben Szente Vajk rendezőként elhívta a „Meseautó” c. musicalbe (Madách Színház), év végén pedig a „Liliomfiba” (Madách Színház), aminek a bemutatója 2019 márciusában volt. Alig voltunk túl rajta, már jött egy telefon, hogy a Játékszínben bemutatásra kerülő „Legénybúcsú” c. vígjátékba is lenne számára egy szerep. A 2019-es Színházak éjszakájára Szemenyei János írt egy kamaszoknak szóló zenés darabot „Bolyongók” címmel, amiben Béla lett az egyik gyerekszereplő. Így alig egy éven belül Bécinek négy színházi bemutatója volt és összesen nyolc színdarabban játszott. Ezt nevezhetjük jelentős környezetváltozásnak, amihez igyekeztünk megfelelő iskolai és szülői támogatást biztosítani, ügyelve arra is, hogy a színházzal járó „népszerűség” megfelelő módon kerüljön feldolgozásra. Itt szeretnék köszönetet mondani a Bálint Márton iskola vezetésének és tanárainak, akik a lehetőségekhez mérten mindig segítették az atipikus tanulói létformát!
TbMA: A zene mekkora szerepet kap Béci életében?
N.B.: A kezdetektől jelen van, folyamatosan énekelt, táncolt, zenét hallgatott és mindezek tartanak a mai napig. Nem volt tehát kétséges, hogy zeneiskolába is beírassuk, ami nagyon jól jött, mert eddig alapvetően zenés produkciókba került be. A musicalek világa amúgy is rendkívüli népszerűségnek örvend az elmúlt években, és Béla is ebben találta meg önmagát.
A zenés színházi szerepek mindig többféle képességet igényelnek, énekelni, táncolni, beszélni és színészkedni is tudni kell. De ma már gyakran előfordul, hogy élőben kell hangszereket megszólaltatni a színpadon, ilyen a „Rocksuli” c. darab is. S jött a gondolat, hogy ne csak a színház színpadán legyenek egy „darabbeli” zenekar, hanem az életben is alapítsanak egy bandát. Így jött létre a „The Reds”. Béla dobosként kezdett a zenekarban, de mivel nem volt más, aki énekeljen, hát elhívták egy másik rocksulis társukat dobolni és Béla lett a frontember. A gyerekek egyelőre régebbi jól bevált pop/rock slágereket dolgoznak fel, bár már két saját dalt is írtak. Amikor összeállt egy kisebb repertoár, lehetőséget kaptak néhány fellépésre. Óriási bulikat csaptak, interneten vannak ennek nyomai...
TbMA: Mi volt Béla eddigi legnagyobb sikere?
N.B.: Rövid idő telt még el, ugyanakkor meglehetősen „sűrű” időszak. Ez a két-három év színházi elfoglaltság folyamatos sikerként és még inkább kiváló tanulási lehetőségként értékelendő, akkor is hasznára lesz, ha mégsem a színészi pályán marad. Rögtön az elején nagyon magasra került a mérce, mármint a siker hevét és ízét illetően, mivel a „Rocksuli” előadás végig nagyon pörög, a finálé pedig eksztatikus, mindenki, még a felnőtt színészek is hatalmas energiákkal töltődnek fel, a gyerekek számára pedig ez egy igazi örömünnep, a közönség mindig nagyon hálásan huhog, kiabál, fütyül és zúg a vastaps! A „Legénybúcsú” egy fergeteges vígjáték, amiben Béla zárja az előadást, nyilván annak számára ez az egyik varázsa. A „Bolyongók”-ban a gyerekek szintén élőben zenélnek, kiváló magyar verseket szavalnak, sok szövegük van és végig a színpadon játszanak, ez ezért értékes és sikeres produkció – nagyon ajánljuk a felsős évfolyamos tanulóknak. A „Liliomfi” és a „Meseautó” több apró jelenetet ad Bélának, mindkét előadás rendkívül szórakoztató és mivel a színpadon egy gyerekszereplő van, hát ezért is megkapja a közönségtől az elismerést.
TbMA: Mi a legújabb szerepe Bélának?
N.B.: Az „István, a király iskolába megy” verseny nemrég zárult, videókkal lehetett nevezni és végül a járvány miatt ez is maradt az egyetlen módja a versenyzésnek. A mezőny kiterjedt az egész Kárpát-medencére, Béla egyéniben indult István és Koppány szerepeire pályázva. Alapvetően a mai korba helyezve közelítettük meg a szereplőket és igyekeztünk mai eszközöket, jelmezeket használni, így lett Istvánból egy mobilos fiatal, Koppányból pedig egy választási kortesbeszédet tartó öltönyös politikus (természetesen apolitikus módon). Az elkészült videók a Youtube-on még mindig megtekinthetők! Béla mindkét szerepversenyben a 2. helyezést érte el a több szerepben indulók közül egyedüliként a mezőnyben. A szereposztás ettől annyiban eltér, hogy úgy néz ki, Koppány szerepében Béci lesz a „váltó” (második szereposztás), míg Asztrik főpap szerepében Béci lesz az első szereposztás. De mindez még képlékeny, a szervezők még nem tudták megmondani, hogy a felfordult járványügyi helyzetben miként tudják majd megvalósítani eredeti előadás-elképzeléseiket, a próbák is hozhatnak változásokat, így erre még várni kell.
TbMA: Komoly ambíciói vannak a színészi pálya iránt?
N.B.: Hogy színészi pályára készül-e azt még korai lenne kijelenteni, de az biztos, hogy jelenleg a szerepeit hatalmas odaadással, nagy élvezettel formálja meg és most valóban minden a színházról szól, a munka oldala is nagyon érdekli. A többit majd az idő eldönti, mert a napokban múlt 14 éves, erősen mutál és a gyerekszerepekből is kinő, tehát feltehetőleg lesz egy kis visszaesés. Igaz ez azon is múlik, hogy esetleg valamelyik rendező nem pont egy 14-18 év közötti fiatal fiúnak ajánl-e valamilyen szerepet. Én abban fogom támogatni, amit magának választ: ha a művészetet, akkor azt, ha mást, akkor azt!
Egyelőre azonban még vannak szerepei, július közepén a Játékszínben indul a „Legénybúcsú", azután még a nyáron mennek Szegedre, Siófokra, Nyíregyházára és Debrecenbe az előadással, de utóbbi helyszínre a Liliomfival is! A Rocksuliból sajnos kinőtt, reméljük azonban, hogy egyrészt decemberben meg tudja tartani a színház az elmaradt előadásokat, másrészt Bélának is juthat még egy búcsúfellépés…
TbMA: Van hasonló érdeklődésű családtag?
N.B.: A családban nincs foglalkozását tekintve színházi ember, ám a művészetek szeretete és fontossága nem kérdéses. A gyerekek nevelése (Bélának van egy nővére, Janka) terén nagy hangsúlyt kap a művészeti képzés, táncolni, zongorázni tanulnak, színházba és hangversenyre járunk. Ugyanakkor a színházat nem mi erőltettük – kis fellengzőséggel szólva – a színház találta meg Bélát. Azután egy csapásra kiderült, hogy Béci a színpadon elemében van, jól érzi magát, otthonosan mozog. Sikerült jól beilleszkednie a színházi munkába, ami nemcsak szórakozást jelent, hanem nagy koncentrációt igénylő, sokféle tevékenységből álló kemény munkát is. A gyerekeknek ugyanúgy kell dolgozniuk, mint a felnőtteknek. Egy új darab létrehozása, begyakorlása sok-sok próbanap verejtékes munkája a premierig. Véleményem szerint a gyerekeket érdemes támogatni bármilyen művészeti képzésben, mert később – akármilyen pozícióba kerülnek – csak hasznukra válhat!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése