A Volf György-díjat Törökbálint képviselő-testülete azzal a céllal alapította, hogy elismerje a városban dolgozó, a köznevelés bármely területén kiemelkedő munkát végző pedagógusait. Az idei év egyik díjazottja Lipőkné Wölbling Márta óvodapedagógus, aki 2009 óta a Törökbálinti Csupaszív Kétnyelvű Óvoda dolgozója. 2019 óta óvodavezető-helyettesként, néhány hónapja pedig megbízott intézményvezetőként közreműködik az óvoda életében.
Törökbálint MA: Mindenki, aki ismeri önt, nagyra becsüli azt az elhivatottságot, amellyel óvónői munkáját végzi! Mindig erre a pályára készült?
Lipőkné Wölbling Márta: Ez az indíttatás egészen gyermekkoromtól megvolt. Az édesanyámék kilencen voltak testvérek, így a nagy család, a sok gyerek a lételeme volt. Ezt a lelkületet adta át nekünk, és bár nekem a kedvenc tantárgyam a zenei általános iskolában a matematika és az ének volt, középiskolába már óvónőképzőbe mentem, és ezt folytattam a főiskolán is. Lehettem volna tanító is, de az óvodás korosztály volt mindig is a kedvencem.
TbMA: A pályafutását is a városban kezdte?
L.W.M.: Itt lakunk Törökbálinton, szemben a Walla Óvodával. Amikor szakmai gyakorlatra készültem, átmentem Kocsis Ferencné Marika nénihez. Nagyon megfogott az a nyugalom és szeretet, amivel ő végezte ezt a munkát. Boldogan mentem hozzá nyári diákmunkára is. Azokat a gyerekeket, akik akkor a csoportba jártak, a mai napig megismerem. A másik meghatározó személy a pályámon Mészáros Ilonka néni volt. Ő a Kanizsai úti óvodában dolgozott Budapesten. Fantasztikus ötletei voltak, amikor középiskolás voltam, rendszeresen jártam hozzá, hogy leírjam az elgondolásait. Ezt azután nagyon jól tudtam hasznosítani a későbbiekben.
TbMA: Sváb származású családból jött, egyértelmű volt, hogy a német oviban kezd el dolgozni?
L.W.M.: A némettudásomat nem a szűk családunkban szereztem, mert édesapám féltett minket, ezért mindig csak nagyapámmal beszélt svábul. Viszont szerettem volna legalább egy nyelvet jól megtanulni. Mivel a rokonaik Németországban élnek, adott volt a lehetőség. Az egyetem elvégzése után öt évig dolgoztam nevelőnőként Münchenben, így sikerült nagyon jól megtanulni németül, és másoddiplomaként a német nemzetiségi óvodapedagógusi képesítést is megszereztem.
TbMA: Mit szólt hozzá, amikor megtudta, hogy Ön az egyik idei díjazott?
L.W.M.: Meglepetés volt, senki nem tudott róla, hogy engem jelöltek. Megtiszteltetésnek érzem és nagyon örülök neki!
TbMA: A díj átadásakor, a méltatásban kiemelték, hogy ön kiemelkedően jó csapatjátékos. Vezetőként ez igazán hasznos képesség!
L.W.M.: Igen, valóban nagyon fontos számomra, hogy a kollégáimmal együtt, egyetértésben végezzük a munkánkat. Vezetőhelyettesként is ezt igyekeztem elősegíteni, megbízott vezetőként pedig ezt a munkát folytatom tovább.
TbMA: Kérem, meséljen kicsit a családjáról!
L.W.M.: Férjemmel, Lipők Andrással 26 éve vagyunk házasok. A férjem megszállott futballista, utánpótlás- és felnőtt csapat edző is egyben. Ezt a rajongást fiaink szeretettel viszik tovább. A nagy fiunk 25 éves, van két 18 éves ikerfiúk, a családunk pedig 4 napja egy kisunokával is bővült.
A nagymamai szerep teljesen új számomra. Azért is, mert kislány unokám született, és a fiúk után ez olyan különleges! Nagyon boldog és nagyon izgatott vagyok.
Remélem, hogy ezek a vészterhes idők mihamarabb elmúlnak, és újra egészségben, szeretetben tudunk élni és dolgozni, otthon és az óvodában egyaránt!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése