Kis Gergely Márton nagytiszteletű úr és dr. Aradszki András képviselő úr részvételével a város a 1848-as hősökre, az országunk függetlenségéért küzdőkre, az életüket feláldozókra emlékezett .
Közösségünk mindazokra emlékezett meg, akik megingathatatlanul hittek egy szabad, önálló nemzetben, az idegen befolyástól mentes jövőben; egy olyan országban, ahol édes anyanyelvünk a hivatalos nyelv, és állampolgárai a saját nemzeti fizetőeszközüket használhatják.
Ünnepi beszédében az országgyűlési képviselő úr tiszteletét fejezte ki a bátraknak, a hősöknek, az egység érdekeit a saját életük elé helyezőknek.
Kiemelte, hogy bár a magyar nép önjáró, makacs és néha rebellis, de amikor baj van, akkor összetart. Így történt ez 1848/49-ben, és így történik napjainkban is.
Alighogy csitult a járvány szorítása, rögtön azzal szembesültünk, hogy Ukrajna lakossága, köztük Kárpátalja magyarsága nagy veszélyben van. “Mindent meg kell tennünk, hogy ne tegyük ki még nagyobb veszélynek Ungvár, Munkács és Beregszász magyarjait.”- emelte ki a képviselő. Ahogy fogalmazott: most is sokan vannak, akik ugyan nem karddal a kezükben, nem harsonaszó kíséretében, de nap mint nap harcba vonulnak és szembeszállnak a legnagyobb veszedelemmel. A menekülteket segítő önkéntesek, az önzetlenül adományt hozók, vagy éppen azok, akik ápolnak, ételt osztanak. Ma ők a mi hőseink! Az első vonalban harcoló legbátrabbak!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése